Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz? tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben! lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás nemsokára tél lesz hullanak a levelek eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz fúl a szél, dideregnek a fák őszi szellő zúgott át a réten szottyosan jó naspolya az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon fúj a szél, hull a fáról az őszi levél őszi versem esős napon megírtam színes lombok hullanak szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben sapka, sál, suli, sár is libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt levél sárgul, gesztenye barnul kis süni az avarban játszik sárgul a diófa levele ősszel érik meg a nagy szemű szőlő sárguló levél hull a fáról kavarom sáros avarom kupacban hevernek a színes elszáradt levelek hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
|