|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
nemsokára tél lesz
hullanak a levelek
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
fúl a szél, dideregnek a fák
őszi szellő zúgott át a réten
szottyosan jó naspolya
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
őszi versem esős napon megírtam
színes lombok hullanak
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
sapka, sál, suli, sár is
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
levél sárgul, gesztenye barnul
kis süni az avarban játszik
sárgul a diófa levele
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
sárguló levél hull a fáról
kavarom sáros avarom
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
|