Rostalló

A szálkai gyereknyaraltatás

(Negyedik verzió – köszönet az észrevételekért.)

Előzmények

A szálkai nyaraltatás Bánk szellemi örököse. Leveleki Eszter a kor haladó pedagógiai áramlataitól, elsősorban Nemesné Müller Márta Családi iskolájától ihletve, frissen végzett pedagógusként Molnár Vera társaságában először 1939-ben hirdette meg „vidám vakációját”. A bánki gyereknyaraltatás, vagyis Pipecland egyetlen háborús esztendő, 1944 kivételével 1978-ig folyamatosan működött. Azoknak, akiket Bánk története és Leveleki Eszter, e szeretetre méltó, igaz ember élete és munkássága közelebbről érdekel, a Nyugodtan tegezz! (szerk. Farkas Endre) című riportkötet élén álló Leveleki-interjút ajánljuk.

Bánkra elsősorban a budapesti közép- és kispolgárság küldte nyaralni gyermekeit. Ha kezdetben az informális hangvétel, az üres konvenciók elvetése, a meritokrácia és a plebejus demokrácia szellemisége különböztette meg Bánkot a külvilágtól, az idők változásával éppen a Bánkban továbbélő individualista, származásra nem tekintő polgári szemlélet vált kuriózummá. A számháború játék volt, és nem levente- vagy úttörő-hadgyakorlat, a színház önfeledt hülyéskedés, nem pedig ideológiai továbbképzés, az ellenség támadása fantázia- és szerepjáték, nem imperialista diverzió. Ráadásul ezek a játékok szemtelen iróniával, néha nyílt gúnnyal parafrazeálták a szocialista mindennapokat. Pipecland királyság volt az államiság megannyi kellékével: I. Pipec király – a legkisebb gyerek – a bilin trónolt, az ország életét a régens irányította, Leveleki Eszter büszkén viselte a királyi fődada címet. Miközben az ötvenes években mint pedagógust „szocialista ember nevelésére alkalmatlannak” minősítették, a bánki nyaraltatást mégis folytathatta, talán mert gondja volt rá, hogy mindig a táborozók között legyen valamelyik vezető funkcionárius gyereke – mint ahogy egy állami gondozottat is évről évre magával vitt.

Az ott nyaralók számára Bánk a valódi gyerekkor életre szóló közösségi élményét, a szabadság szigetét jelentette az úttörő- és építőtáborok időszakában. Leveleki Eszter és Pipecland történetét az AnBlokk Egyesület hozzáértéssel dolgozta fel Ellenpedagógia a Kádár-korszakban című kutatása keretében; az összegyűjtött tárgyi anyagból és interjúkból 2015-ben a Néprajzi Múzeumban rendeztek kiállítást.

Az utolsó bánki év, 1978 után pipeclandiak több helyszínen is próbálkoztak a hagyományok továbbvitelével. Egyes hajtások elhaltak, mások burjánzásnak indultak; a nyaraltatások és táborok az idők folyamán eltérő irányokba fejlődtek. Harminc év elteltével a nyaraltatók második generációja is sorompóba állt. 2019-ben két tucat tábor tartja magát Leveleki Eszter örökösének így vagy úgy.

Rostalló - Szálka

Nyaraltatásunkat 1986-ban indítottuk el az Északi-Zemplénben, a Rostalló turistaházban. Az első évben öt felnőtt szobafőnök kísért huszonhat nyaraló gyereket, később a nyaralók száma harmincra bővült. A Zemplénben négy évig voktunk, ezt egy Tiszaújfalun töltött nyár követte.

Szálkára 1991-ben költöztünk. Két évig Decsi Kiss János volt a házigazdánk az általa létrehozott Szálkai Művésztelepen, 1993 tavaszán megvettünk egy régi parasztházat. A ház megvásárlásához és átalakításához a szobafőnökök, szülők és régi pipeclandiak adták össze a pénzt, a bútorokat stb. Az átépítésben számosan két kezükkel segédkeztek.

Az alapítvány

Az alapítványt Rostalló Alapítvány Gyereknyaraltatások Támogatására néven a szálkai ház tulajdonlására hoztuk létre; az alapító vagyon gerincét 39 (ma is használt) vaságy képezte. A ház karbantartását, fejlesztését az alapítvány forrásaiból fedezzük, sok önkéntes munkával. Bevételeink adományokból és a ház bérbeadásából származnak. Az alapítvány célkitűzései között szerepel a Leveleki Eszter-féle nyaraltatási forma és pedagógia gyakorlati továbbvitele, terjesztése, fejlesztése, a tradíciók ápolása. Más szerveződések ebben a körben számíthatnak támogatásunkra, elsősorban a ház kedvezményes átadásával.

A nyaraltatás keretei

A szálkai nyár időtartama húsz nap, közös utazással. A harminc nyaraló gyerek 5–14 éves, háromötödük fiú. A négy szoba élén középiskolás–egyetemista korú szobafőnökök állnak, általában korábbi nyaraló gyerekek. A konyhát a konyhafőnök vezeti, ő gondoskodik a beszerzésről és a hideg étkezésekről. Az ebédet egy helybéli asszony főzi.

A nyaraltatás a lebonyolítók számára nem pénzkereseti forrás, ezért olcsóbb a piaci alapon szerveződő táborozásoknál. A nyaraltatási forma lényegéhez tartozik a huzamos építkezés, ezért a jelentkezésnél a régiek előnyt élveznek, csak a megüresedő helyekre viszünk újakat. Nem válogatunk: a megfelelő nemű és korú gyerekek közül az jöhet, aki korábban jelentkezett. Újonnan tízévesnél idősebb gyereket ritkán vállalunk.

Szülői látogatás Szálkán nincs, a gyerekek levélben tartják a kapcsolatot családjukkal.

A résztvevők 14 éves korukban jöhetnek utoljára nyaralóként. Ezt követően a kiöregedetteket két-három napos látogatásra vendégül látjuk. A rátermettekből szobafőnök vagy egyéb dolgozó válhat.

A nyaraltatás maga

Ez egy falusi nyaralás. A gyerekek jó levegőn vannak, sokat mozognak, kirándulnak, úsznak, fizikai és szellemi sportokat űznek. A mindennapok ismétlődő, de kicsit sem katonás napirend szerint zajlanak. A körülmények néha kevéssé komfortosak. A napi négy étkezés rendszeres és bőséges, nassolásra nincs lehetőség. Tévé nincs, a házban telefon nem működik, a zenelejátszókkal, elektronikus kütyükkel együtt a mobiltelefon is ki van tiltva.

A nyaraltatás kulcsfogalma a több szinten megjelenő játék. Mitológiai keretnek nevezhetjük azt az éveken átívelő történetet, ami klasszikus vagy általunk kitalált szereplők segítségével személyesíti meg a bennünket körülvevő világot, az erdőket, a vizeket, a házat, a kertben épített kemencét. Minden évben létrehozunk egy nagy fantáziajátékot – dramatizált mesét –, szereplőit magunk személyesítjük meg. A mese történetét napról napra közösen írjuk tovább.

Főbb tevékenységeink ebbe a keretbe épülnek be: a számháború harc a ránk törő ellenséggel, a gyalogtúra zarándoklat, a némasági verseny önfegyelmi gyakorlat, stb. Fontosnak tartjuk ugyanakkor, hogy a hétköznapi és hagyományos szabályjátékokat (foci, fogócska, hatoslabda, szalagtépő, várvédő, külső-belső, kakasviadal, birkózás, sniff, gombfoci, társasjátékok stb.) önmagukban és önmagukért, tehát a „nagy játék” keretein kívül is játsszuk. A játékot komoly dolognak tekintjük, a játékrontás bűnnek számít.

A játék ünnepélyes, stilizált formája a színház, amelyben a szereplők a saját maguk által írt darabokat adják elő a többieknek.

A nyaralás Szálkán megmarad nyaralásnak: a gyerekek itt nem tanulnak meg fallabdázni, sem lovagolni, nincs angoltanfolyam, nincsenek számítógépes ismeretek. A résztvevők nem kapnak diplomát sem három hét, sem tíz év múltán. Ha minden jól sikerül, Szálka akkor sem lesz feltétlenül több néhány időtlenül felhőtlen vagy éppen izgalmas nap emlékénél, a fennmaradó – néha laza – barátságok közös nyelvénél, esetleg valamilyen nehezen megragadható vonásnál a volt nyaralók emberi minőségében, kapcsolataiban, a gyerekkorhoz és a gyerekekhez való viszony értékelésében és továbbadásában.

Közösségünket a saját mitológia, a csak ebben a térben értelmezhető vagy többletjelentéssel felruházott rituálék és viselkedésminták, valamint a közös emlékezet, a közös ismeretek és az együttes cselekvés élménye tartja össze. Mindezek elsajátításával a résztvevők rostallóiként-szálkaiként határozzák meg magukat. Identitásunk maga is játék, egyben szociális tapasztalás. A kicsik, a nagyok és a szobafőnökök egyazon közösség különböző szerepet betöltő, mégis egyformán fontos tagjai: a nagyobbak passzolnak a kisebbeknek a fociban, dögönyözik őket a vízben, nyakukba veszik őket, ha fáradtak, ölükbe ültetik őket az esti éneklés alatt. Az életkor szerint beosztott szobáknak persze megvannak a saját szokásaik és titkaik is.

A digitális vívmányoktól távol, természetközelben megélt idő más ütemben hömpölyög, mint gyorsuló városi életünk. Az átzsilipeléshez és a játékok végigjátszásához hosszabb időre van szükségünk, mint a napjainkban szokásos egyhetes–tíznapos táborozások. Cserébe a gyerekek olyan élményekkel gazdagodnak, amilyenekre életük egyéb színterein ma már nincs alkalom és idő. A csaknem háromhetes nyaralás a következő periódusokból épül fel: az első két-három napban felvesszük az előző nyáron elejtett fonalat, szokásainkba bevezetjük az újakat. Ezt követi a kb. tíznapos „nagy játék”. A következő néhány nap az ünnepre való felkészülés (darabírás, szövegtanulás, próbák) jegyében zajlik. A nyár csúcspontja hagyományos ünnepünk, a Fornacalia, ami színházi estében végződik. A hátralévő idő finálé és búcsú: összegzés és elválás a kiöregedőktől.

Nyaraltatásunk nem „családi program”. A klasszikus táborozásokhoz hasonlóan lényegéhez tartozik a szülőktől való távollét, színtere annak a leválási folyamatnak, amelynek során a kialakuló ember kortársaihoz, illetve a tágabb közösséghez képest formálja ki saját személyiségét. A jelenlévő pedagógusok azt tekintik elsődleges feladatuknak, hogy moderátorként ezt a személyiségfejlődést támogassák. Egyrészt közreműködnek a beilleszkedés és együttélés konfliktusainak feloldásában, másrészt helyzetbe hozzák a gyerekeket: segítenek kiben-kiben megtalálni azt a színt, amitől a közösségnek egyedi és értékes tagja lesz.

A Szálkán nyaraló gyerekek szüleit érdemi együttműködésre kérjük. Miközben nem tagjai a közösségnek, és a nyaralás három hetében mindenki sokkal jobban jár, ha együttlétünket, játékainkat, egyszóval a mindennapok folyását nem bolygatják telefonjaikkal, horribile dictu személyes megjelenésükkel, a felkészülésben, a kapcsolattartásban, az élmények feldolgozásában szerepük nagyon fontos. Az új gyerekekhez családlátogatásra megyünk, ez több órás beszélgetést jelent. A következő években a nyár kezdete előtt negyedórás alkalmat szentelünk annak, hogy megbeszéljük az előző nyár óta eltelt időszak fejleményeit, minél teljesebb képet alkotva a változó emberről. A húsznapos nyaraltatást követően örömmel vesszük a szülők visszajelzéseit, és szívesen osztjuk meg megfigyeléseinket.

Fontos és nem mindig könnyű feladata a szülőnek, hogy a nyári élmények feldolgozásában segítsen a gyereknek. A szálkai valóság és az azt leíró belső nyelv jelentősen – olykor drámaian – különbözik a XXI. századi mindennapok világától. Egyrészt az élő közösségen keresztül folytonosságot mutat egy hetven évvel ezelőtti világgal, magával sodorva a közbeeső idők hordalékát is, másrészt kialakította saját belterjes nyelvét. Az évente újonnan bekerülő néhány gyereket a közösség saját szigorú normáival és átlátható, egyértelmű viszonyaival hamar integrálja, a külső szemlélő, így gyakran a szülő számára azonban hiányzik az értelmezési keret, a történések magva pedig sokszor valamilyen érthetetlen vagy sűrű lábjegyzetet kívánó mozzanat. A gyerekek beszámolóját a szülőnek figyelemmel kell meghallgatnia – nem jó, ha az élmények az agy egyik zárványába kerülnek ("Á, ezt te úgyse érted!"). Nyáron az esti éneklést szinte mindig követi pár perces megbeszélés, amikor összefoglaljuk, mi történt velünk aznap, és eltervezzük a továbbiakat. Fontos és jó dolog, ha a gyerekek a háromhetes nyaralást ugyanígy át tudják beszélni valakivel.

A közösségnek ereje van. Beilleszkedve a gyerekek megtanulnak alkalmazkodni, együttműködni és másokat támogatni, ugyanakkor módjuk nyílik önállóan kezdeményezni és dönteni, kivívni a többiek megbecsülését. Mindezt iróniával és öniróniával, anélkül hogy „túl komolyan vennénk magunkat”. Szálkára azok a szülők küldik nyaralni gyerekeiket, akik a gyerekkort hozzánk hasonlóan az élet önértékű, boldog időszakának tudják, és úgy gondolják, hogy ezeknek a tulajdonságoknak a megléte és egyensúlya jó alapot ad az egészséges, erkölcsös, szolidáris, jól teljesítő, személyiségében a kompetitív és kooperatív elemeket saját és közössége számára maximális haszonnal ötvözni képes, önmagával harmóniában élő felnőtt ember kialakulásához.

Kapcsolatfelvétel

Szálkát belengi a beavatottság szelleme, miszerint a dolgok lényegét igazából csak a résztvevők képesek felfogni. Az érdeklődő fokozódó idegenkedéssel hallgatja a különféle furcsa szokások és korlátozások felsorolását, amiket a beszélő érthetetlen lelkesedéssel ad elő. Ezt a leírást a tárgyilagosság igényével állítottuk össze. Akinek az olvasottakkal kapcsolatban kérdése van, netán a nyaraltatás mint szülőt érdekli, írjon!

Készült 2002-ben, utoljára frissítve 2019-ben.