Rostalló


Menü

ARCHÍVUM

A szálkai gyereknyaraltatás

(Harmadik verzió – köszönet az észrevételekért.)

Leveleki Eszter (1958) - forrás: pipecland.huElőzmények
A szálkai nyaraltatás Leveleki Eszter bánki nyaraltatására, Pipeclandra megy vissza. Leveleki Eszter a kor haladó pedagógiai áramlataitól, elsősorban Nemesné Müller Márta Családi iskolájától megihletve, frissen végzett pedagógusként Molnár Verával először 1939-ben szervezte meg "vidám vakációját", amely az egy 1944-es háborús esztendő kivételével 1978-ig folyamatosan működött a Nógrád megyei Bánkon. Azoknak, akik Bánk története és e szeretetre méltó, igaz ember iránt érdeklődnek, a Nyugodtan tegezz! című riportkötetet ajánljuk, amelynek elején alapos és informatív Leveleki-interjú áll. (Szerk. Farkas Endre; a könyv beszerezhető Fábri Ferencnél, pipeclandi nevén Bidnél, akár e-mail útján is.)

Bánkra a kezdetektől fogva elsősorban a budapesti közép- és kispolgárság küldte nyaralni gyermekeit. Ha kezdetben az informális hangvétel, az üres konvenciók elvetése, a meritokrácia és a plebejus demokrácia éthosza különböztette meg Bánkot a külvilágtól, az idők változásával éppen a Bánkban továbbélő individualista, származásra nem tekintő polgári szemlélet vált kuriózummá. A számháború játék volt, és nem levente- vagy úttörő-hadgyakorlat, a színház önfeledt hülyéskedés, nem pedig ideológiai továbbképzés, az ellenség támadása fantázia- és szerepjáték, nem imperialista diverzió. Ráadásul ezek a játékok szemtelen iróniával, néha nyílt gúnnyal parafrazeálták a szocialista mindennapokat. Pipecland királyság volt az államiság megannyi kellékével: Pipec király – a legkisebb gyerek – a bilin trónolt, az ország életét a régens irányította, Leveleki Eszter büszkén viselte a királyi fődada címet. Abban az időben valószínűleg azért nem lehetetlenítették el, mert gondja volt rá, hogy mindig ott legyen a gyerekek közt egy-egy vezető funkcionárius gyereke (mint ahogy egy állami gondozottat is évről évre magával vitt). Az ott nyaralók számára Bánk a szabadság szigete volt, a valódi gyerekkor életre szóló közösségi élménye egy olyan időszakban, amikor mindenki más úttörő- és építőtáborba járt.

1978 után pipeclandiak több helyszínen próbálkoztak a hagyományok továbbvitelével, több-kevesebb sikerrel. Egyes hajtások elhaltak, mások burjánzásnak indultak; a nyaraltatások az idők folyamán saját útjukat járták, eltérő irányokba fejlődtek. Harminc év elteltével a nyarlatatók második generációja is sorompóba állt. 2014-ben két tucat tábor tartja magát Leveleki Eszter örökösének valamilyen szinten.

Rostalló - Szálka
Rostalló (1986) A nyaraltatást 1986 júliusában indítottuk az Északi-Zemplénben, a Rostalló turistaházban. Az első évben öt (felnőtt) szobafőnök nyaraltatott huszonhat nyaraló gyereket, később a nyaralók száma harmincra bővült, a nyaraltatás időtartama 23-24 nap lett. Rostallón négy évig nyaraltunk, ezt egy Tiszaújfalun töltött nyár követte.

Szálkára 1991-ben költöztünk. Két évig a Szálkai Művésztelep (Decsi Kiss János kezdeményezése) házát béreltük. 1993 tavaszán megvettünk egy régi parasztházat. A ház megvásárlásához és átalakításához a szobafőnökök, szülők és régi bánkiak adták össze a pénzt, a bútorokat stb., az építkezésben számosan két kezükkel segédkeztek.

Az alapítvány
Az alapítvány Rostalló Alapítvány Gyereknyaraltatások Támogatására néven a szálkai ház tulajdonlására jött létre. Az alapító vagyon gerincét 39 vaságy képezte. A szálkai ház tehát az alapítvány tulajdonában van, fenntartását az alapítvány forrásaiból fedezzük, sok önkéntes munkával. Bevételeink magánszemélyek és cégek adományaiból, valamint a ház bérbeadásából származnak. Az alapítvány célkitűzései között szerepel a Leveleki Eszter-féle nyaraltatási forma és pedagógia gyakorlati továbbvitele, propagálása, fejlesztése, a tradíciók ápolása. Más szerveződések ebben a körben számíthatnak támogatásunkra, elsősorban a ház kedvezményes átadásával. Az alapítvány céljaihoz és méretéhez illő szerénységgel, kétfős kuratórium irányítása alatt működik. A kuratórium tagjai a 2014-es állapot szerint két ősrostallói: Révész Gábor "Hapsi" (a nyaraltatás vezetője) és Szűcs Péter "Petya".

A nyaraltatás keretei
A szálkai nyár időtartama három hét, közös utazással. A nyaraló gyerekek 5–15 évesek, harmincan vannak, négy szobára tagolva, háromötödük fiú. A szobák élén középiskolás–egyetemista korú szobafőnökök állnak, általában korábbi nyaraló gyerekek. A konyhát a konyhafőnök vezeti, ő gondoskodik a beszerzésről és a hideg étkezésekről. Az ebédet egy helybéli asszony főzi.

A nyaraltatás – mivel a résztvevők számára nem kereseti forrás – olcsóbb a piaci alapon szerveződő táborozásoknál. A jelentkezők között nem válogatunk: ahol üresedés van, a megfelelő nemű és korú gyerekek közül azt visszük nyaralni, aki régebben jelentkezett. A nyaraltatási forma lényegéhez tartozik a több éven át tartó építkezés, ezért a régiek mindig előnyben vannak a jelentkezésnél, s csak a megüresedő 4-5 helyre viszünk újakat. Újonnan tízévesnél idősebb gyereket nem szívesen vállalunk.

Szülői látogatás nincs, a gyerekek a szülőkkel levélben tartják a kapcsolatot.

A gyerekek 14 éves korukban jöhetnek utoljára nyaralóként. Ezt követően a kiöregedetteket két-három napos látogatásra vendégül látjuk. A rátermettekből szobafőnök vagy egyéb dolgozó válhat.

"Dedó"
2007 és 2011 között szálkai szobafőnökök tíznapos nyaralást szerveztek kifejezetten óvodás korú gyerekek számára Felsőszölnökön. A kezdeményezés kinőtte önnön kereteit, a szervezők közkívánatra továbbvitték a gyerekeket, és visszatértek Szálkára. Stábjuk és a nyaraló gyerekek önálló közösséget alkotnak, amely életkorban és létszámban is felnőtt az "anyacéghez". A szálkai nyaraltatás ekképp jelenleg két húsznapos turnusból áll.

A nyaraltatás maga
Ez egy falusi nyaralás. A gyerekek jó levegőn vannak, sokat mozognak, kirándulnak, úsznak, fizikai és szellemi sportokat űznek. A mindennapok hátterében szigorú, de kicsit sem katonás napirend áll. A körülmények néha kevéssé komfortosak, sőt nomádak. A napi négy étkezés rendszeres és bőséges, napközbeni nassolásra nincs lehetőség. Tévé nincs, a házban telefon nem működik, az egyszerűség kedvéért a zenelejátszókkal, elektronikus kütyükkel együtt a mobiltelefon is ki van tiltva. A nyaralás itt megmarad nyaralásnak: a gyerekek nálunk nem tanulnak meg fallabdázni, sem lovagolni, nincs angoltanfolyam, nincsenek számítógépes ismeretek. A résztvevők nem kapnak diplomát sem három hét, sem tíz év múltán. Ha minden jól sikerül, Szálka akkor sem lesz feltétlenül több néhány időtlenül felhőtlen vagy éppen izgalmas nap emlékénél, a fennmaradó - néha laza - barátságok közös nyelvénél, esetleg valamilyen nehezen megragadható vonásnál a volt nyaralók emberi minőségében, kapcsolataiban, a gyerekekhez és a gyerekkorhoz való viszony értékelésében és továbbadásában.

A nyaraltatás kulcsfogalma a több szinten megjelenő játék. Mitológiai keretnek nevezhetjük azt az éveken átnyúló játékot, amely klasszikus vagy általunk kitalált szereplőkkel személyesíti meg a bennünket körülvevő világot, az erdőket, a vizeket, a házat, a kertben épített kemencét. Minden évben lérehozunk egy nagy fantáziajátékot (dramatizált mesét), szereplőit mi magunk személyesítjük meg. Ez szerepjátékok, szituációs játékok lehetőségét adja. A játék fordulatait magunk alakítjuk, a történetet magunk írjuk tovább napról napra, főbb játékaink beépülnek ebbe a keretbe: a számháború harc a ránk törő ellenséggel, a gyalogtúra zarándoklat, a némasági verseny önfegyelmi gyakorlat, stb. Fontosnak tartjuk ugyanakkor, hogy ezeket és más, néha egészen hétköznapi szabályjátékokat (foci, fogócska, hatoslabda, szalagtépő, várvédő, külső-belső, kakasviadal, birkózás, sniff, gombfoci, társasjátékok stb.) önmagukban és önmagukért, tehát a "nagy játék" keretein kívül is játsszuk. A játékot véresen komoly dolognak tekintjük, a szabályok betartása szentség, a játékrontás főbenjáró bűn. A játék ünnepélyes, stilizált formája a színház: nagy ünnepünkön és néha hétköznapokon is színházzá alakulunk, ahol a szereplők a saját maguk által írt színdarabokat adják elő a többieknek.

Mindezek végigjátszásához a ma szokásos egyhetes-tíznapos táborozásokhoz képest hosszabb időre van szükség. A háromhetes  időtartam a következő periódusokra osztható: az első két-három napban felvesszük az előző nyáron elejtett fonalat, szokásainkba bevezetjük az újakat. Ezt követi a mintegy tíznapos nagy játék. A következő néhány nap az ünnepre való felkészülés (darabírás, szövegtanulás, próbák) jegyében zajlik. A nyár csúcspontja a hagyományos elemekből felépülő, színházi estébe torkolló ünnep, a Fornacalia. A hátralévő néhány nap finálé és búcsú: a nyár összegzése és elválás a kiöregedőktől.

A nyaralók autonóm közösségét a saját mitológia, a csak ebben a közösségben értelmezhető vagy ebben a közösségben többletjelentéssel felruházott rituálék, szokások és viselkedésminták, valamint a közös emlékezet, a közös ismeretek és cselekvések élménye fogja össze. Mindezek elsajátításával a résztvevők a közösség tagjaiként, vagyis rostallóiként-szálkaiként határozzák meg magukat. Identitásunk maga is játék, ugyanakkor szociális tapasztalás. A kicsik, a nagyok és a szobafőnökök egyazon közösségnek különböző szerepet betöltő, mégis egyformán fontos tagjai. A nagyobbak passzolnak a kisebbeknek a fociban, nyakukba veszik őket, ha fáradtak, ölükbe ültetik őket az esti éneklés alatt. A nagy egész nem és életkor szerint időnként kisebb egységekre oszlik: a szobáknak saját rituáléik és titkaik vannak, ám legtöbb játékunkban, megmozdulásaink zömében együtt cselekszünk.

A szálkai valóság és az azt leíró belső nyelv drámaian különbözik a XXI. századi mindennapok világától. Egyrészt az élő közösségen keresztül folytonosságot mutat egy hetven évvel ezelőtti világgal, magával sodorva a közbeeső idők hordalékát is, másrészt kialakította saját belterjes nyelvét. Az évente újonnan bekerülő néhány gyereket a közösség saját szigorú normáival és átlátható, egyértelmű viszonyaival hamar integrálja, a külső szemlélő - így gyakran a szülő - számára azonban gyakran hiányzik az az értelmezési keret, amelyben a történések a helyükre kerülhetnének.

Nyaraltatásunk nem "családi program". A klasszikus táborozásokkal rokon annyiban, amennyiben lényegéhez tartozik a szülőktől való távollét, vagyis színtere annak a leválási folyamatnak, amelynek során a kialakuló ember kortársaihoz, illetve a tágabb közösséghez képest formálja ki saját személyiségét. A jelenlévő pedagógusok azt tekintik elsődleges feladatuknak, hogy moderátorként ezt a személyiségfejlődést támogassák. Egyrészt közreműködnek a beilleszkedés és együttélés konfliktusainak feloldásában, másrészt helyzetbe hozzák a gyerekeket: segítenek kiben-kiben megtalálni azt a vonást, amitől a közösségnek egyedi és értékes tagja lesz. A gyerekek feladata tehát nem könnyű: úgy kell beilleszkedniük, hogy egyfelől képesek legyenek alkalmazkodni, együttműködni, másokat támogatni és mások teljesítményét értékelni, másfelől tudjanak kezdeményezni, döntéseket hozni, másokat vezetni, teljesítényükkel elismerést kivívni - és mindezeket a dolgokat iróniával és öniróniával feldolgozni. 

Az önmagával békében élő, sikeres ember sokféleképpen képzelhető el, megvalósításához sok út vezet. Szálkára azok a szülők küldik nyaralni gyerekeiket, akik osztoznak abban a nézetünkben, miszerint a fent felsorolt tulajdonságok megléte és egyensúlya jó alapot ad az egészséges, erkölcsös, szolidáris, jól teljesítő, személyiségében a kompetitív és kooperatív elemeket saját és közössége számára maximális haszonnal ötvözni képes ember kialakulásához.

Napjaink befektetésekről és megtérülésekről szólnak. A szülő a választott pedagógiai szolgáltatásokban a megrendelő pozíciójába került, s mint ilyen igényli, hogy befektetéséért (pénzéért, közreműködéséért) a szolgáltató a kikötött időn belül szállítsa a vállalt profitot. Ez helyes elv. A pedagógia útja azonban rögös és buktatókkal teli, a célok hosszú távúak, az eredmények nehezen számszerűsíthetőek. A jó szülői döntés kulcsa az intézményválasztás. A megrendelőbarát intézmények – a kuncsaft megtartása érdekében – a szülő számára részvételi lehetőséget, sokszor áltevékenységeket biztosítanak.

A Szálkán nyaraló gyerekek szüleit, bár kényszeríteni erre senkit nem tudunk, érdemi együttműködésre kérjük. Miközben kénytelenek tudomásul venni, hogy nem tagjai a közösségnek, és a tapasztalat megmutatta, hogy a nyaralás három hetében mindenki sokkal jobban jár, ha együttlétünket, játékainkat, egyszóval a mindennapok folyását nem bolygatják telefonjaikkal, horribile dictu személyes megjelenésükkel, a felkészülésben, a kapcsolattartásban, az élmények feldolgozásában szerepük nagyon fontos. 

Az új gyerekek esetében családlátogatásra, több órás beszélgetésre kerül sor. A következő években a nyaraltatás kezdete előtt negyed-félórás alkalmat szentelünk annak, hogy megbeszéljük a kéréseket és tudnivalókat, az előző nyár óta eltelt időszak fejleményeit, minél teljesebb képet alkotva a változó emberről. A júliusi nyaraltatást követően örömmel vesszük a szülők visszajelzéseit, és szívesen osztjuk meg megfigyeléseinket. Fontos – és nehéz – feladata a szülőnek, hogy a nyári élmények feldolgozásában segítsen a gyereknek. Az átjárás a mindennapok és Szálka világa között nem könnyű, a történések magva néha valamilyen kívülállónak érthetetlen vagy sűrű lábjegyzetet kívánó mozzanat. Ezeket a játék komolyan vételével, türelmes figyelemmel kell felszínre hozni - nem jó, ha az élmények az agy egyik zárványába kerülenek ("Á, ezt te úgyse érted!"). A nyaralás ideje alatt az esti éneklést szinte mindig követi néhány perces megbeszélés, amikor összefoglaljuk, mi történt velünk, és eltervezzük a továbbiakat, így zárva le a napot. Fontos és jó dolog, ha a gyerekek a háromhetes nyaralást ugyanígy végig tudják beszélni valakivel.

Kapcsolatfelvétel
Rostallót (Szálkát) belengi a beavatottság szelleme, miszerint a dolgok lényegét igazából csak a résztvevők képesek felfogni. Az érdeklődő fokozódó idegenkedéssel hallgatja a különféle furcsa szokások és korlátozások felsorolását, amiket a beszélő érthetetlen lelkesedéssel ad elő. Ezt a leírást a tárgyilagosság igényével állítottuk össze. Akinek az olvasottakkal kapcsolatban kérdése van, netán a nyaraltatás mint szülőt érdekli, bátran fordulhat hozzánk e-mailben.

Készült 2002-ben, utoljára frissítve 2014-ben.