|
Konyhafőnök ajánlata
Mi lehetne méltóbb rá, hogy a konyhafőnök oldalának élén
álljon, mint a palócgulyás receptje? Ha Pipeclandot tíz kulcsszóval
kellene megidézni, a palócgulyás biztosan benne lenne, de
talán az ötben is. A régi pipeclandiak a szót mindig valamilyen
különös révülettel ejtik ki, az orrlyukak kitágulnak, a szájban
összefut a nyál, a szem kissé fennakad, s a képzeletbeli horizonton
megjelenik a dicső múlt, de legalábbis Tyapa kaprosa.
Élő legendával
versenyre kelni oktalanság. Magam sem gondolok semmi jóra,
ha étlapon látom a palócgulyást - horribile dictu palóclevest!
-; a csalódást jobb elkerülni. A legendáknak ráadásul megvan
az a sajátosságuk, hogy önálló életre kelnek, ismerőik követőkké
válnak, öregedvén nézeteikben megrekednek, s végül szektás
megrögzöttségeik védelmében - például: Kell-e bele babérlevél?
(Isten ments!) - képesek akár ölre menni.
Ilyen körülmények
között nem vállalkozhatunk többre, mint hogy szerényen közreadjuk
a palócgulyás egyik verzióját. Bár olyat készíteni
a mondottak miatt nyilván képtelenség, a vállalkozó kedvű
pipeclandiak is kipróbálhatják, hátha emlékeztet rá.
A recept véglegesítését többéves kutatómunka előzte meg, a
források között megemlítem Pityit, Vaneket, anyámat és magát
Marcsi nénit, akivel néhány vitatott kérdésben konzultáltam.
Hapsi – 2002. október
Palócgulyás tíz éhes, elkötelezett emberre
Hozzávalók:
2 kg gulyásnak való hús
20 dkg zsír
2 nagy fej vöröshagyma
50 dkg zöldpaprika
3 szem paradicsom
1 kg zsenge vajbab
50 dkg krumpli
25 dkg laskatészta
8 dl tejföl
4 dl aludttej
kevés őrölt köménymag (elhagyható), só, őrölt pirospaprika,
nagyon sok kapor (friss vagy fagyasztott)
Elkészítés
Az apróra vágott hagymát a zsíron gyors tűzön megfonnyasztjuk.
Rádobjuk a kicsumázott, nagyon apróra vágott zöldpaprikát,
néhány percig tovább pirítjuk, esetleg őrölt köménymaggal
ízesítjük. Beletesszük a 3 cm-es kockákra vágott húst, és
továbbra is nagy tűzön pirítjuk. Mikor a levét majdnem elfőtte,
pirospaprikával ízesítjük, sózzuk, rádobjuk a hámozott, apró
kockára vágott paradicsomot, majd vízzel felengedjük, hogy
a húst kis híján ellepje. A pörköltet ezután lassú tűzön,
ritka keverés mellett fedő alatt puhára pároljuk.
Időközben
sós vízben puhára főzzük az összevágott zöldbabot, a felkockázott
krumplit és a tésztát. Az elkészült pörköltet ezekkel a komponensekkel
felöntjük, hozzáadjuk a csomómentesre kevert tejfölt és aludttejet.
Még egyszer felforraljuk, hozzáadunk háromszor annyi apróra
vágott kaprot, mint amennyit a józan ész diktál, majd a tüzet
rögtön elzárjuk.
Megjegyzések
A történelmi palócgulyás háromféle húsból készül (ürühús,
marhahús, sertéshús). Ha így csináljuk, nyilván figyelembe
kell venni az eltérő főzési időket. Ha marhahúsból készítjük,
válasszunk olyan részt, amelyik nem túl száraz (lábszár, nyak,
esetleg zaftosabb lapocka). A főzési idő egyébként is kulcskérdés.
Kezdők mindent külön főznek, rutinosabbak sorban adják hozzá
a komponenseket. A hús és a zöldbab főzési ideje nehezen kalkulálható;
a krumplinak negyed óra kell, a tésztának néhány perc. A tejfölt
és az aludttejet célszerű valamelyik sűrűbb komponensbe belekeverni:
ha a végén adjuk hozzá, könnyen csomós marad. A palócgulyás
"gulyás", vagyis sűrű egytálétel. A kívánt sűrűséget lehetőleg
a főzővizekkel érjük el –az utólagos hígítás nem szokott
jót tenni.
Tapasztalatom
szerint a meglepetést a tészta szerepeltetése okozza a palócgulyás
receptjében. Sokan nem emlékeznek rá, mások csipetkével helyettesítenék.
Egyesek úgy vélik, a tészta csak az étel dúsítására szolgál,
voltaképpeni célja a spórolás. Ez téves, Tyapa által személyesen
cáfolt elképzelés: a palócgulyás egyedi ízét a domináns kapor,
valamint a paprika és a paradicsom mellett éppen a tészta
adja meg. Ha laskatésztát (lebbencstésztát) nem kapunk, csuszakockával
is helyettesíthető (bár az nem az igazi).
Mint műfaji
rokonai, a palócgulyás is "melegítve a legjobb". Kár, hogy
a másodszori-harmadszori melegítést nemigen szokta megérni...
Kencereceptek
Konyhakukacz kiskátéja
|
|
Lekvárverseny
Hangkép:
a konyhában folyik a munka
Kapcsolódó kérdés:
Mikor és hol hangzott el ez a párbeszéd?
|