|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
őszi versem esős napon megírtam
nemsokára tél lesz
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
kis süni az avarban játszik
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
őszi szellő zúgott át a réten
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
sapka, sál, suli, sár is
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
levél sárgul, gesztenye barnul
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
fúl a szél, dideregnek a fák
szottyosan jó naspolya
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
sárgul a diófa levele
sárguló levél hull a fáról
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
hullanak a levelek
kavarom sáros avarom
színes lombok hullanak
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
|