|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
sárguló levél hull a fáról
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
hullanak a levelek
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
őszi szellő zúgott át a réten
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
fúl a szél, dideregnek a fák
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
levél sárgul, gesztenye barnul
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
sapka, sál, suli, sár is
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
kavarom sáros avarom
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
kis süni az avarban játszik
színes lombok hullanak
sárgul a diófa levele
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
nemsokára tél lesz
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
őszi versem esős napon megírtam
szottyosan jó naspolya
|