|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
szottyosan jó naspolya
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
sárguló levél hull a fáról
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
őszi szellő zúgott át a réten
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
fúl a szél, dideregnek a fák
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
kis süni az avarban játszik
sapka, sál, suli, sár is
őszi versem esős napon megírtam
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
kavarom sáros avarom
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
hullanak a levelek
levél sárgul, gesztenye barnul
sárgul a diófa levele
színes lombok hullanak
nemsokára tél lesz
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
|