|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
sapka, sál, suli, sár is
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
nemsokára tél lesz
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
levél sárgul, gesztenye barnul
kis süni az avarban játszik
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
fúl a szél, dideregnek a fák
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
hullanak a levelek
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
kavarom sáros avarom
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
színes lombok hullanak
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
sárgul a diófa levele
szottyosan jó naspolya
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
sárguló levél hull a fáról
őszi versem esős napon megírtam
őszi szellő zúgott át a réten
|