|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
őszi szellő zúgott át a réten
fúl a szél, dideregnek a fák
kavarom sáros avarom
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
hullanak a levelek
kis süni az avarban játszik
nemsokára tél lesz
sárgul a diófa levele
színes lombok hullanak
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
őszi versem esős napon megírtam
sárguló levél hull a fáról
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
sapka, sál, suli, sár is
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
szottyosan jó naspolya
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
levél sárgul, gesztenye barnul
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
|