|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
hullanak a levelek
fúl a szél, dideregnek a fák
kis süni az avarban játszik
őszi versem esős napon megírtam
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
kavarom sáros avarom
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
nemsokára tél lesz
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
sapka, sál, suli, sár is
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
szottyosan jó naspolya
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
színes lombok hullanak
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
levél sárgul, gesztenye barnul
sárgul a diófa levele
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
őszi szellő zúgott át a réten
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
sárguló levél hull a fáról
|