|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
nemsokára tél lesz
sárgul a diófa levele
sárguló levél hull a fáról
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
kavarom sáros avarom
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
sapka, sál, suli, sár is
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
színes lombok hullanak
hullanak a levelek
fúl a szél, dideregnek a fák
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
őszi szellő zúgott át a réten
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
levél sárgul, gesztenye barnul
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
őszi versem esős napon megírtam
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
szottyosan jó naspolya
kis süni az avarban játszik
|