|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
szottyosan jó naspolya
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
színes lombok hullanak
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
sapka, sál, suli, sár is
levél sárgul, gesztenye barnul
sárguló levél hull a fáról
kavarom sáros avarom
őszi versem esős napon megírtam
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
fúl a szél, dideregnek a fák
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
nemsokára tél lesz
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
őszi szellő zúgott át a réten
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
hullanak a levelek
kis süni az avarban játszik
sárgul a diófa levele
|