|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
sárguló levél hull a fáról
levél sárgul, gesztenye barnul
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
kavarom sáros avarom
fúl a szél, dideregnek a fák
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
nemsokára tél lesz
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
színes lombok hullanak
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
őszi szellő zúgott át a réten
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
sapka, sál, suli, sár is
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
hullanak a levelek
őszi versem esős napon megírtam
szottyosan jó naspolya
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
sárgul a diófa levele
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
kis süni az avarban játszik
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
|