|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
sapka, sál, suli, sár is
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
nemsokára tél lesz
őszi versem esős napon megírtam
fúl a szél, dideregnek a fák
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
színes lombok hullanak
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
sárguló levél hull a fáról
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
levél sárgul, gesztenye barnul
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
kavarom sáros avarom
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
sárgul a diófa levele
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
őszi szellő zúgott át a réten
hullanak a levelek
kis süni az avarban játszik
szottyosan jó naspolya
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
|