|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
nemsokára tél lesz
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
sárgul a diófa levele
őszi szellő zúgott át a réten
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
hullanak a levelek
sapka, sál, suli, sár is
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
kavarom sáros avarom
színes lombok hullanak
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
sárguló levél hull a fáról
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
kis süni az avarban játszik
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
szottyosan jó naspolya
őszi versem esős napon megírtam
levél sárgul, gesztenye barnul
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
fúl a szél, dideregnek a fák
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
|