|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
nemsokára tél lesz
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
hullanak a levelek
kavarom sáros avarom
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
szottyosan jó naspolya
fúl a szél, dideregnek a fák
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
őszi szellő zúgott át a réten
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
sárgul a diófa levele
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
színes lombok hullanak
őszi versem esős napon megírtam
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
sárguló levél hull a fáról
kis süni az avarban játszik
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
levél sárgul, gesztenye barnul
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
sapka, sál, suli, sár is
|