|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
szottyosan jó naspolya
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
színes lombok hullanak
sárguló levél hull a fáról
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
fúl a szél, dideregnek a fák
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
őszi versem esős napon megírtam
sárgul a diófa levele
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
kavarom sáros avarom
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
hullanak a levelek
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
kis süni az avarban játszik
levél sárgul, gesztenye barnul
nemsokára tél lesz
őszi szellő zúgott át a réten
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
sapka, sál, suli, sár is
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
|