|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
őszi versem esős napon megírtam
színes lombok hullanak
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
fúl a szél, dideregnek a fák
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
hullanak a levelek
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
levél sárgul, gesztenye barnul
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
kavarom sáros avarom
őszi szellő zúgott át a réten
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
kis süni az avarban játszik
sárguló levél hull a fáról
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
sárgul a diófa levele
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
sapka, sál, suli, sár is
szottyosan jó naspolya
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
nemsokára tél lesz
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
|