|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
őszi versem esős napon megírtam
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
sapka, sál, suli, sár is
színes lombok hullanak
fúl a szél, dideregnek a fák
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
nemsokára tél lesz
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
kavarom sáros avarom
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
hullanak a levelek
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
sárgul a diófa levele
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
sárguló levél hull a fáról
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
szottyosan jó naspolya
őszi szellő zúgott át a réten
kis süni az avarban játszik
levél sárgul, gesztenye barnul
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
|