|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
levél sárgul, gesztenye barnul
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
sapka, sál, suli, sár is
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
fúl a szél, dideregnek a fák
sárguló levél hull a fáról
őszi versem esős napon megírtam
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
kis süni az avarban játszik
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
nemsokára tél lesz
hullanak a levelek
sárgul a diófa levele
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
szottyosan jó naspolya
kavarom sáros avarom
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
színes lombok hullanak
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
őszi szellő zúgott át a réten
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
|