|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
hullanak a levelek
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
őszi versem esős napon megírtam
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
nemsokára tél lesz
kis süni az avarban játszik
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
fúl a szél, dideregnek a fák
sárgul a diófa levele
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
levél sárgul, gesztenye barnul
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
sárguló levél hull a fáról
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
szottyosan jó naspolya
őszi szellő zúgott át a réten
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
sapka, sál, suli, sár is
színes lombok hullanak
kavarom sáros avarom
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
|