|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
szottyosan jó naspolya
levél sárgul, gesztenye barnul
őszi szellő zúgott át a réten
fúl a szél, dideregnek a fák
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
sárgul a diófa levele
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
kis süni az avarban játszik
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
hullanak a levelek
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
sárguló levél hull a fáról
kavarom sáros avarom
sapka, sál, suli, sár is
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
őszi versem esős napon megírtam
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
nemsokára tél lesz
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
színes lombok hullanak
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
|