|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
kis süni az avarban játszik
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
színes lombok hullanak
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
sárguló levél hull a fáról
levél sárgul, gesztenye barnul
hullanak a levelek
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
őszi versem esős napon megírtam
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
őszi szellő zúgott át a réten
kavarom sáros avarom
nemsokára tél lesz
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
sárgul a diófa levele
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
sapka, sál, suli, sár is
szottyosan jó naspolya
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
fúl a szél, dideregnek a fák
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
|