|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
színes lombok hullanak
sapka, sál, suli, sár is
sárguló levél hull a fáról
kavarom sáros avarom
őszi szellő zúgott át a réten
szottyosan jó naspolya
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
hullanak a levelek
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
sárgul a diófa levele
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
nemsokára tél lesz
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
kis süni az avarban játszik
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
őszi versem esős napon megírtam
fúl a szél, dideregnek a fák
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
levél sárgul, gesztenye barnul
|