|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
sapka, sál, suli, sár is
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
nemsokára tél lesz
őszi versem esős napon megírtam
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
színes lombok hullanak
hullanak a levelek
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
fúl a szél, dideregnek a fák
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
kavarom sáros avarom
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
szottyosan jó naspolya
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
kis süni az avarban játszik
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
őszi szellő zúgott át a réten
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
sárgul a diófa levele
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
levél sárgul, gesztenye barnul
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
sárguló levél hull a fáról
|