|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
hullanak a levelek
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
nemsokára tél lesz
sárgul a diófa levele
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
kis süni az avarban játszik
színes lombok hullanak
őszi versem esős napon megírtam
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
levél sárgul, gesztenye barnul
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
fúl a szél, dideregnek a fák
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
szottyosan jó naspolya
őszi szellő zúgott át a réten
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
sapka, sál, suli, sár is
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
sárguló levél hull a fáról
kavarom sáros avarom
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
|