|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
kis süni az avarban játszik
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
őszi versem esős napon megírtam
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
hullanak a levelek
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
sapka, sál, suli, sár is
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
levél sárgul, gesztenye barnul
sárguló levél hull a fáról
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
szottyosan jó naspolya
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
színes lombok hullanak
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
kavarom sáros avarom
nemsokára tél lesz
sárgul a diófa levele
őszi szellő zúgott át a réten
fúl a szél, dideregnek a fák
|