|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
fúl a szél, dideregnek a fák
sárgul a diófa levele
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
sárguló levél hull a fáról
szottyosan jó naspolya
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
őszi versem esős napon megírtam
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
sapka, sál, suli, sár is
kavarom sáros avarom
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
színes lombok hullanak
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
levél sárgul, gesztenye barnul
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
kis süni az avarban játszik
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
nemsokára tél lesz
őszi szellő zúgott át a réten
hullanak a levelek
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
|