|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
sapka, sál, suli, sár is
őszi versem esős napon megírtam
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
szottyosan jó naspolya
fúl a szél, dideregnek a fák
hullanak a levelek
kis süni az avarban játszik
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
sárguló levél hull a fáról
nemsokára tél lesz
színes lombok hullanak
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
őszi szellő zúgott át a réten
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
kavarom sáros avarom
sárgul a diófa levele
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
levél sárgul, gesztenye barnul
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
|