|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
őszi versem esős napon megírtam
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
kis süni az avarban játszik
sárgul a diófa levele
nemsokára tél lesz
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
hullanak a levelek
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
színes lombok hullanak
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
kavarom sáros avarom
őszi szellő zúgott át a réten
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
fúl a szél, dideregnek a fák
sapka, sál, suli, sár is
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
sárguló levél hull a fáról
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
szottyosan jó naspolya
levél sárgul, gesztenye barnul
|