Gasztronómiai kalandozásokban bővelkedett a 18. nyár!
Ezek egyike volt a házilekvárok kóstolgatása - sajnos nem minden - reggel. Ezúton
mondunk köszönetet a szponzoroknak, leendő versenyzőknek, kudarcaikat kezelő
pszichológusaiknak, lelkes edzőknek, kíváncsi kibiceknek, felbújtóknak és őstermelőknek!
Nélkülük nem jöhettek volna létre a 19.
nyárra kiírt lekvárverseny szintfelmérő edzései. Hála mindenkinek, akit
illet!
A próbajárattal beküldött teszttermékeket mindnyájan megkóstoltuk. Majd pedig, az élmény hatása alatt, ki-ki elmondta véleményét, benyomásait, személyes viszonyát, nehéz gyerekkorát a lekvárral kapcsolatban. A szempontok menetközben alakultak ki, ezek közül a legfontosabbak: illat, gyümölcsíz, cukortartalom, esztétikum, állag, fűszerezés, lédússág, darabosság. Ezek után következett a konyha bírálata: a konyhafőnök szigorúan szakmai szempontok alapján mondott kíméletlen véleményt, érzéstelenítés nélkül. Érthető módon a konyha szempontjainál a kenhetőség, a kezelhetőség, az állag nyomott inkább a latban. Legvégül pedig a hozzászólók, és csak azok, pontozták a termékeket, 1-től 10-ig.
Alább a rostallóiak véleményét foglaltam össze az egyes produktumokról, azzal a szándékkal, hogy így, a befőzési szezon kellős közepén, megfontolás tárgyává tehesse az, aki tervezi, hogy jövőre indul a nemes versengésben. Hajrá rostallóiak! Hajrá Rostalló!
Megkóstoltuk: 18. nyár, 5. nap
A kóstolók észrevételei: A lekvár illata pompás, íze élvezetes, színe gyanúsan
sárga. Kissé édesebb, mint szeretjük, nagy bánatunkra nélkülözi a fél-, vagy
egész barackdarabokat. A bontás során az a benyomásunk alakult ki, hogy a produktum
nem pihent dunsztban. Innen kérdezzük: Tényleg? Miért?
Konyhai szempontok: Sajnos nehezen kenhető, és az állás során bizony túlságosan
eláztatja a kenyeret. Együk gyorsabban - vagy jövöre sűrűbb lesz?
Megkóstoltuk: 18. nyár, 5. nap
A kóstolók észrevételei: A baracklekvár sötét színe többeket megtévesztett,
tévesen szilvalekvárnak hitték. A gyümölcs íze szinte zavartalanul érvényesül,
bár csöppet cukrosabb a kelleténél. Sajnos a technológiai eljárás során (túlfőzés???)
eltűntek belőle a gyümölcsdarabok, helyettük hosszú rostszőrök képviselik az
alapanyagot. Ez a lekvár nagyon megosztotta a közönséget, volt, aki istenítette,
volt, aki prüszkölt tőle. érdekes tapasztalat!
Konyhai szempontok: állaga kissé folyós, közepesen
kenhető.
Megkóstoltuk: 18. nyár, 9. nap
A kóstolók észrevételei: az alkotó jóakaratától és a minden szempontból jól
átgondolt lekvárfőzési praxisától független eredményt kaptunk. A termék kissé
száraz, illata mesés, ám íze, fájdalom!, bátortalan. Arra a következtetésre
jutottunk, hogy sajnos az áfonyát nem a megfelelő időpontban szüretelték, ennek
köszönhetően az embernek hiányérzete támadt: a gyümölcsíz csak távolról integetett,
kb. uvula-tájékról. Elkényeztetett, vagy inkább félrenevelt, gyári műízekkel
bódított szájpadlásunk meglepetéssel reagált a pasztellos ízharmóniára. Mindazonáltal
a kóstoló közönség nagyra értékelte a produktum természetességét és annak biztos
tudatát, hogy semmilyen mesterséges anyagot nem juttat szervezetébe. Éljen az
egészséges táplálkozás, vivát lö natűr!!
Konyhai szempontok: Kellemesen kenhető, az áfonyaszemek sem jelentettek
nehézséget.
Megkóstoltuk: 18. nyár, 12. nap
Ez az eperlekvár bizony nagyon megosztotta a kóstolók táborát, mondhatni kulturális
különbségek rajzolódtak ki, élesen, mitöbb, kulturális szakadék riant végig
az ebédlőn hirtelen! Egyesek szerint 5 perc alatt összeüthető, gejl pancsot
kínált be a konyha, mások viszont úgy vélték, igazi mestermű gyönyörködteti
ízlelőbimbóikat. Többek az orosz, többszöri hevítéses technikával készülő, kanállal
habzsolható "varenyjé"-re asszociáltak. A produktum önmagában túl
édesnek találtatott, ami persze relatívvá vált, mihelyst kenyérre került. A
készítő szándéka, hogy mandulával gazdagítva, egyszersmind megbolondítva csemegei
magaslatokba repítse kísérleti darabját, többekben kisebbfajta meglepetést,
mitöbb megütközést keltett, ahogy a kissé túlzó gyömbéres-fahéjas fűszerezés
is. (Szerkesztői észrevétel: szívesen venném, ha egyszer az üveg belsejéből
kéne kikiabálnom, hogy segítség, beszorult a fejem!!!)
Konyhai szempontok: katasztrofálisan kezelhetetlen, makrancos egy produktum.
Brrrrr!
Megkóstoltuk: 18. nyár, 12. nap
A kóstolók észrevételei: ezt a szilvalekvárt tökéletes íz- és illatharmónia
jellemzi, élvezeti értéke rendkívül magasnak találtatott. Ezt koncentrált gyümölcsíz-hatásával,
tökéletesen eltalált cukortartalmával és remek állagával érte el. Az ízlelő
publikum, mondhatni, egy emberként nyalta meg utána mind a tíz ujját! Gratulálunk,
csak így tovább!
Konyhai szempontok: ennél jobb állagot szinte már kívánni
sem lehet, jól kenhető, ugyanakkor darabossága szerencsésen
emlékeztet a gyümölcsre, amiből készült.
Megkóstoltuk: 18. nyár, 13. nap
A kóstolók észrevételei: A tízéves őszibaracklekvár többeket meglepett sötét
színével. Kóstoláskor derült ki, hogy remek állagú, a gyümölcs ízét maradéktalanul
megőrző, kellően és cseppet sem túlzóan édesített teszttermékről van szó. Sajnos
mivel a tejberizs árnyékában lépett fel, csakis relatív értékelésről lehetett
szó. Bár e tényt mindnyájan sajnáltuk, egy biztos: egyértelműen ízlett a kóstolóknak,
szívesen látjuk viszont kenyéren is, ha még van. A lekvár, akár a jó bor, alázatra
tanítja kóstolóit, vagyis öreg lekvár nem vén lekvár!
Megkóstoltuk: 18. nyár, 14. nap
A kóstolók észrevételei: érett, kiérlelt, tavalyi termék. Az egyöntetű siker
jele a néma, ütemes, elégedett hümmögéssel kísért majszolás. Remek ízhatás,
pompás illat, és hatalmas sárgabarack-darabok örvendeztették meg a nagyérdeműt.
Halleluja, halleluja!
Konyhai szempontok: rémálom állag, a darabot tovább
darabolni nem lehet, a köztes szósz folyósságát
kenni lehetetlenség. ámdeviszontvigyázat: kanállal
szívesen arcunkba tennénk, hideg téli estéken!
Megkóstoltuk: 18. nyár, 16. nap
A kóstolók észrevételei: (a valószínüleg elcsökevényesedett) ízlelőbimbóik némelyeknek
azt súgták, hogy hosszasan kellett keresgélni a gyümölcsíz után, szerintük a
szilvalekvár szemérmességbe burkolózott. Édesszájúak szerint az íze túl savanykás
volt, ahhoz képest, hogy szilvából készült. Egyesek lelkesen üdvözölték, mások
fintorogva kergették szájukban a felpöndörödött szilvahéj-darabokat. Fűszerezése
tapintatos, a termék gyümölcsíze és állaga harmónikus.
(A szerkesztő észrevételei: mégmégmég!!!)
Konyhai szempontok: kitűnő állag, szinte magától
ugrik a kenyérre, ma a konyha később kelt! (Na jó,
ez nem igaz.)
Megkóstoltuk: 18. nyár, 20. nap
A kóstolók (kistökök nélkül) észrevételei: Kellemes, natúr ribizlidzsem. Zavaró
elemként merült fel a mag, mely nélkül a kritikák szerint, selymesebbé válna
az összhatás. A termék a gyümölcs ízét és illatát intenzíven megőrizte. Mindössze
pár hetes lévén állaga egyelőre túl folyós, többeknek nem volt ínyére, hogy
a kenyér beszívta a lekvárt, és tocsogott, mint kakaóba mártogatott foszlós
kalács, pedig nem is az! Pikánsságát nemcsak az ínyencek díjazták!
Konyhai szempontok: első ránézésre árvízveszély (a lekvár ömlött ki az üvegből!!),
ám menet közben kiderült, nem annyira vészes a helyzet. Jövőre legyen sűrűbb!