|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
kavarom sáros avarom
fúl a szél, dideregnek a fák
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
kis süni az avarban játszik
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
levél sárgul, gesztenye barnul
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
szottyosan jó naspolya
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
sapka, sál, suli, sár is
hullanak a levelek
őszi versem esős napon megírtam
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
nemsokára tél lesz
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
sárgul a diófa levele
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
őszi szellő zúgott át a réten
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
sárguló levél hull a fáról
színes lombok hullanak
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
|