Rostalló


Menü

ARCHÍVUM

Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)

fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
kis süni az avarban játszik
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
színes lombok hullanak
nemsokára tél lesz
hullanak a levelek
levél sárgul, gesztenye barnul
sárgul a diófa levele
őszi versem esős napon megírtam
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
szottyosan jó naspolya
őszi szellő zúgott át a réten
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
fúl a szél, dideregnek a fák
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
sárguló levél hull a fáról
sapka, sál, suli, sár is
kavarom sáros avarom
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz