Rostalló


Menü

ARCHÍVUM

Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)

hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
őszi versem esős napon megírtam
színes lombok hullanak
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
fúl a szél, dideregnek a fák
hullanak a levelek
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
nemsokára tél lesz
sárgul a diófa levele
kavarom sáros avarom
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
kis süni az avarban játszik
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
levél sárgul, gesztenye barnul
sárguló levél hull a fáról
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
sapka, sál, suli, sár is
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
szottyosan jó naspolya
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
őszi szellő zúgott át a réten