Ösvényeken, bércek ormán
áldott léptű Kecskeszarvú
zúgó viharban bősz harcba szállt;
Rostalló népe mellette járt:
híven óvtuk az istent, a Pánt.
Kormos-fehér, színes arcú
istennő, kemence mélyén
tápláld a lángot, hozzánk beszélj,
légy te népednek, Fornax, a fény!
Háríts el tőlünk minden veszélyt!
Elszállt egy év, hív a város,
szívem fáj, sajogva dobban,
ám gondolatban mégis vidám:
Rostallón vár a sok jó barát.
Szálka vár, s mindig vár ránk a nyár!