Ha majd az alkony lehull,
a kerek mennybolton csillag, ha gyúl,
egyszer csak váratlanul
valahol felzeng egy csellón a húr:
A vén budai hársfák békésen suttognak,
elpihen a lombokon a szél.
Már hold ragyog a bástyán,
s úgy érzed boldog vagy,
lágyan egy kis kéz kezedhez ér.
Oly jól esik a légyott este a Ruszwurmnál,
s mint a mese halk muzsika száll,
fölrepül egy sóhaj,
csók fakad a csókkal,
nyár tüze, vagy hó van, áll a bál.
Jöjj ide a Várba, s nem maradsz te árva,
mert valaki várva vár.
Ez persze, csak jó tanács!
Lehet, hogy máshol még nem így szokás.
Ám, hogyha Budára jársz,
a szíveddel hallgasd, hogy mit mond a hárs!
A vén budai hársfák...