Nem volt a Szása egy moszkvai nagy dáma,
nem volt a Szása, csak egy kis cigányleány.
Nagy Oroszországban, a vad Ural aljában
vitte kopott trojkáján egy cigánykaraván.
Szép volt a Szása, és táncra járt a lába,
Szergej virága díszlett dús barna haján.
Csodás május éjjel az erdő sűrüjében
csókot kér a legény, csókra csókot ád a lány.
Egyszer csak vége lett a dalnak és a táncnak,
elvitte őt erővel egy kozák legény.
Hites feleségnek és törvényes cselédnek
álmaiban él csupán az erdei legény.
Sápadt a Szása, és búsan jár a házban,
unott minden éjszakája, unott nappala.
De ha Szergej eljő, hogy "Szása, hív az erdő!",
újra ő a legvidámabb s a legboldogabb!