A nap nyugodni tér, leszállt a csendes éj,
már búcsút mondunk.
A tölgy a bérc alatt oly búsan bólogat,
mert el kell válnunk.
S ha jő a pirkadat, és újra kél a Nap,
én ébren várlak.
S ha zeng majd száz madár, s a selymes pille száll,
hát újra látlak.