Karcsú törzsed hajlik, ring az esti szélben
büszke nyárfa, mért állsz, mért búsulsz a réten?
Túl a messzi úton, érnek hajlatában
tölgyfa áll magában, dombnak oldalában.
Hej, ha elmehetnék hozzád, messzi tölgyfa,
hej, nem állnék itten búsan hajladozva.
Hej, ha elmehetnénk, hogyha hozzád jutnék,
bánatos szívemmel mennyi titkot súgnék.
Nem jutok el hozzád, el nem érem ágad,
más sort szánt a végzet, s így emészt a bánat...