Hűvös habon ring a kék hajó
rajta víg legények, nótaszó,
parton áll egy karcsú szép lány,
néz a kedvese után:
merre jár a tengerész, mert a búcsú oly nehéz.
Márjani, ne búsuljál, visszatérek, várj reám,
Márjani, ne búsuljál, visszatérek, várj reám!
Száz virágra tarka lepke száll,
mézet keresne, de nem talál,
mert csak lepke ő és semmi más,
ez már nálunk így szokás,
"Mézet, édes rózsaszál!" - szól a lepke, s messze száll.
Márjani, ne búsuljál, visszatérek, várj reám,
Márjani, ne búsuljál, visszatérek, várj reám!