Éjfélre kondult a Szent Márk harangja,
alszik Velence minden lakója,
künn a messzi nagyvilágban minden elpihent,
csak egy árva gondolás jár künn a tengeren.
Élt egyszer egy princinessa, ajka, mint a hó,
palotája kapujában száz aranyhajó,
de ő csak egy korhadt kérgű gondolában ült,
miközben az esti szellő lágyan hegedült.
Nézte, nézte Lazaroni szép arany haját,
arany haját, eper-ajkát, karcsú derekát:
Mért van az, hogy ő csupán egy szegény gondolás?
Szegény árva Lazaroni szíve csupa gyász.
És mikor a Sóhajok hídján eveztek el,
nem törodött Lazaroni többé semmivel,
megölte a princinessát künn a tengeren:
ne csókolja eper-ajkát többé senki sem.
Éjfélre kondult a Szent Márk harangja,
alszik Velence minden lakója,
künn a messzi nagyvilágban minden elpihent,
csak egy árva gondolás jár künn a tengeren.