A dzsungel-erdők mélyén,
a nóták vad vidékén,
a kultúrától oly messze,
hol a tamtam-dobok szólnak,
s a fákon skalpok lógnak,
ott történt meg ez az eset,
hogy három vidám
de vad indián
lopakodva kúszik a nyomok után,
s az orángután
ott fenn a kókuszfán
vad harci táncot jár.
Csendben kúszik mind a három,
mint a kígyó fenn az ágon,
a szájukban a tomahawk:
estére meglesz már a skalp.
A dzsungel mélyén addig kúsznak,
míg egy tisztásra nem jutnak,
a tisztáson egy karaván,
s a karaván közepén egy gyönyörű lány.
Így történt meg ez az eset,
hogy a sápadtarcú lány a dzsungel kedvence lett,
s azóta a dzsungelben
a dzsungel népe minden este szambát jár.