1.
Sose hallok olyan gyönyörű nótaszót,
amilyet sihedernyi koromban.
A szívembe nyilall ez a bús régi dal,
kicsordulnak a könnyeim nyomban.
(refrén)
Hej, te bunkócska, te drága,
hej, te eleven fa gircses görcsös ága,
te drága! Segíts most!
2.
Nagyapákról e dal unokákra maradt,
s unokákra maradt ez a szerszám.
Ha nagy baj van veled, soha el ne feledd,
hogy van bunkócska, van még ezerszám.
3.
De ha eljő a nap, mikor ébred a rab,
s lekötött kezét-lábát kinyújtja,
aki ellene volt, az a fűbe harap,
mert a bunkó a földre lesújtja.